(gyülekezettörténeti sorozat)
A GYÜLEKEZET FÉNYKORA
A gyülekezet szervezetében jelentős átalakulást hozott az 1905. esztendő. A közigazgatási változásoknak megfelelően a gyülekezet részévé vált a győr-szigeti és révfalusi leánygyülekezet is. Később az öttevényi hívek is csatlakoztak. Két további leányegyházközséggel, Börccsel és Újfaluval kiegészülve „Nagy-Győri Evangélikus Egyházközség” néven működött tovább a gyülekezet.
GYŐRI EVANGÉLIKUS SZERETETHÁZ (1885-1951)
A gyülekezet mindig is szívén viselte a szegények és elesettek támogatását, de sokáig nem nyílt rá mód, hogy mindezt intézményi keretek közt tegye. Végül Luther Márton születésének 400. évfordulója alkalmából vetette fel Karsay Sándor akkori győri lelkész, dunántúli szuperintendens azt a javaslatot, hogy állítsanak fel egy ilyen jellegű intézményt a jubileum tiszteletére. A célra a gyülekezet felajánlotta Kálvária utca 25. szám alatti házát. A hívek adakozásának köszönhetően 1885-ben sikerült az épületet tatarozni és berendezni. A Szegény- és Árvaintézet átadására 1885. december 8-án került sor.
Gyülekezettörténeti sorozat
A GYÜLEKEZETI ÉLET ÚJRAINDULÁSA
II. József 1781. október 25-én, türelmi rendelet néven ismertté vált pátensének kibocsátását követően, azonnal megkezdte a konvent a gyülekezeti élet újjászervezését. Telket vásároltak, iskolát, templomot, lelkészlakásokat építettek. Ebben az időben jött létre a ma is látható konvent épület a győri Öregtemplommal. Tulajdonképpen a kialakítás mai unikális voltának hátterét is maga a rendelet adta. 1783-ban indult meg a lelkészi szolgálat két lelkésszel. Rát Mátyás magyar, Freytag Mihály német nyelven prédikált.
